Régen az alvás is jobb volt

A nagyszüleink, dédszüleink, ükszüleink és még a szépszüleink is úgy aludtak, akárcsak mi. De az 1800-as éveknél korábbi időkben az alvási szokás más volt. Akkoriban az emberek kétszer aludtak egy éjszaka.

Roger Ekirch, a Virginia Tech történelem professzora fedezte fel, hogy a régi időkben kétszer aludtunk egy éjszaka. Kutatásai bizonyították, hogy a nyolcórás alvás csupán modern korunk szokása. Korábban a tizenkét órás pihenőidőt három szakaszban töltöttük. Egy három órás alvást két-három órás ébrenlét követett, majd egy hosszabb alvás következett egészen reggelig. Meglepő, hogy ez milyen elterjedt volt.


Az alvás megszakítása számított természetesnek.

Irodalmi művek, bírósági és személyes iratok támasztják alá a kutatások eredményét. Ekirch szerint nem csupán a hivatkozások száma, hanem módja is azt bizonyítja, hogy ez mindenki számára elfogadott és ismert volt.

Egy angol doktor úgy tartotta, hogy a tanulásra és elmélkedésre a legmegfelelőbb időpont az “első” és “második alvás” között kínálkozik. Chaucer a Canterbury mesék egyik szereplőjéről azt írja, hogy az “első alvás” után újra ágyba készülődött. Az 1500-as években egy orvos arról a feltételezésről ír, miszerint a cselédeknél azért születik több gyermek, mert az “első alvás” után bújnak össze egymással. Ekirch Régi idők éjszakái c. könyve még rengeteg példát felsorakoztat.

Kukorékolás éjszaka

Legtöbben az ágyukban, hálószobájukban maradtak, olvasással és imádkozással töltötték az idejüket. Egyes imakönyvek kifejezetten erre az időszakra ajánlottak imádságokat. Voltak, akik dohányoztak, beszélgettek a hálótársaikkal, vagy szeretkeztek. Megint mások ennél is tevékenyebbek voltak, és meglátogatták a szomszédjaikat.

Fények az utcánMára ez a szokás teljesen kihalt, amit Ekirch az utcai világítás megjelenésének, az elektromosság bevezetésének és a kávéházak növekvő népszerűségének tulajdonít.

Craig Koslofsky Az est birodalma című könyvében más teóriával áll elő. Szerinte az utcai világítás elterjedésével az éjszakai élet már nem volt többé a bűnözők és az alsó társadalmi réteg kiváltsága, sokkal inkább lehetőség a munkára és a társasági életre. Egész egyszerűen már időpocsékolásnak tűnt alvással tölteni az időt. Akárhogy is történt, a 20. század elejére a kétszeri alvás teljesen eltűnt a közgondolkodásból. Egészen 1990-ig.

Nyomokban maradt velünk a szokás

Bár az éjszakai két alvás elmúlt korok szokásának tűnhet, nyomai a mai napig tapasztalhatóak az embernél. Thomas Wehr, a National Institutes of Mental Health pszichiátere a 90-es évek elején kutatásokat folytatott a fotoperiodizmus és az alvás közötti összefüggésekről az embernél. Kísérletében tizenöt férfi négy héten át csak korlátozva érintkezett a természetes fénnyel. 24 órából 14 órát egy zárt, sötét szobában alvással töltöttek, akárcsak tél közepén, amikor a rövid nappalokat hosszú éjszakák követnek. A kísérlet kezdetén a résztvevők hosszú, mély alvásokkal kipihenték a modernkor emberének fáradalmait.

Aztán valami érdekes történt: elkezdtek kétszer aludni. A résztvevők először aludtak 4-5 órát, aztán ébren töltöttek néhányat, majd újra elaludtak egészen reggelig. Egyikük sem aludt többet összesen 8 óránál. Az ébren töltött néhány órát a meditációhoz hasonló, rendkívüli nyugalom jellemezte. Nem idegeskedtek, hogy amiért nem tudnak visszaaludni. Egyszerűen csak relaxáltak. Russell Foster, az Oxfordi Egyetem neurológusa szerint az éjszakai felébredés nem kéne, hogy aggodalomra adjon okot. Szerinte sok ember, amikor éjjel felébred, pánikba esik, holott csak ősei bimodális éjszakai alvását tapasztalja meg.

Az alvás ezen módja a tudományos kutatások világán kívül is megtapasztalható. J. D. Moyer és családja egy hónapot töltött elektromos világítás nélkül a téli időszakban, amely sok sötét órát és még több alvást jelentett. Moyer így ír erről: „Korán, fél 9 tájban lefeküdtem, de fél 3 körül mindig felébredtem. Először ez nagyon nyugtalanító volt. Aztán rémlett, hogy hallottam hasonló esetekről azokból az időkből, amikor még nem volt elektromos világítás. Attól fogva olvasással és írással töltöttem ezeket az órákat gyertyafényben.” Moyer nem akarta tudatosan felidézni ősei alvási szokásait, egyszerűen csak megtörtént vele a hosszú téli éjszakák következményeként.

A tudósok bebizonyították, hogy a kétszeri alvás elterjedt szokás volt, ami sok esetben a környezetre adott természetes reakcióként jelent meg. Azt azonban semmivel sem tudják alátámasztani, hogy egészségesebb is lenne. A két alvás egyszerűen azért tűnhet pihentetőbbnek, mert több időt adunk magunknak az alvásra és relaxálásra. Ráadásul rengeteg sötétséget követel, amely a természetben csak a téli hónapokban áll rendelkezésre.

A kétszeri alvás talán az unalmas, hideg téli hónapok leküzdésére szolgálhatott. Napjainkra ez már szükségtelenné vált. Ha megadjuk alvásunknak a neki kijáró időt és tiszteletet, 8 órás alvás is elegendő lesz.

Ha legközelebb hajnali 2-kor felébred, jussanak eszébe a szép-szép-szépszülei, akik minden éjjel ezt csinálták.

Forrás: 24.hu, Jászberényi Sándor

 

Sokat, de rosszul alszanak a kínaiak

Napi nyolc óránál többet, de meglehetősen rosszul alszanak a kínaiak – derül ki egy friss felmérésből.

Tovább…

Packages Seo