Leggyakoribb alvászavarok

A leggyakoribb alvászavarok

A háziorvosi gyakorlatban a leggyakoribb alvással kapcsolatos panasz minden bizonnyal az álmatlanság.

Az álmatlanság egy tünet. Lényege, hogy az alvás nem felel meg alapvető funkciójának, folyamata megzavart, tartama megrövidült, s nem vezet a szellemi-fizikai készenléti állapot restaurációjához. Az inszomnia az elalvási, és/vagy átalvási képesség zavara, amely legalább egy hónapig fenn áll, és napközbeni mentális deficit tünetekkel, stressz-szel és/vagy aluszékonysággal jár.

leggyakoribb alvásbetegségek

Primer inszomniákról akkor beszélünk, ha az alvászavar nem függ össze más (szomatikus, belgyógyászati, pszichiátriai) betegséggel. Ide tartozik pl. a pszichofizológiai inszomnia, az idiopathiás inszomnia, a nem megfelelő alváshigiéné következtében kialakuló alvászavar. Ezen betegségek pontos elkülönítése alvásmedicinában jártas szakember feladata.
Szekunder inszomnia esetében természetesen az alapbetegség felismerése és kezelése elengedhetetlen.

Az álmatlanság oka

Álmatlanságot okoznak A CIRCADIAN RITMUS ZAVARAI is. Ezek akkor alakulnak ki, ha diszkrepancia jön létre az endogén, az egyén által sajátjaként kialakított alvás-ébrenlét ritmus és a külső cirkadián időtagoló tényezők (nappal és éjszaka váltakozása) működése között. Átmeneti alvás-ébrenlét ritmuszavart okozhat a sorozatos eltérés a megszokott ritmustól (pl. váltott műszak vagy más munkahelyi okok miatt). Jelentősége az utóbbi időben különösen megnőtt a folyamatos munkarendek, ügyeletek ill. a több időzónát áthidaló repülőutak általánossá válásával.

Az alvás-ébrenlét ritmus zavarai kétféle következménnyel járhatnak:
a/ Inszomnia: az elalvás és átalvás nehezített vagy nem kielégítő
b/ Hyperszomnia: az éjszakai alvás elégtelensége miatt a nap folyamán túlzott aluszékonyság vagy alvási attakok jönnek létre.

A circadian ritmus zavarai három fő csoportba sorolhatók: előretolódott vagy késleltetett alvásfázis szindróma, dezorganizált típusú alvás-ébrenlét ritmuszavar és a gyakran változó alvás-ébrenlét ritmuszavar. Az alvászavarok kezelésekor mindig törekedni kell az ok pontos kiderítésére, s az ennek megfelelő célzott terápia alkalmazására.

Aluszékonyság

A FOKOZOTT NAPKÖZBENI ALUSZÉKONYSÁG (Excessive Daytime Sleepiness, EDS) gyakori panasz. Bár súlyosabb következményekkel járhat, mint az inszomnia (gondoljunk például a volánnál történő elalvás miatt bekövetkezett balesetekre), mégis az inszomniánál kevesebb figyelmet kap. A fokozott napközbeni aluszékonyság megfelelő mennyiségű éjszakai alvás ellenére napközben, különböző – többnyire jellemző napszaki pozícióban és intenzitással jelentkező, akaratunktól független alvásrohamokból és/vagy álmos időszakokból áll. Jelentősen rontja az életminőséget, összetett mechanizmus révén gátolja a mentális funkciókat és a mentális teljesítményt, munkahelyi és közlekedési balesetek okozójaként fatalis következményekhez is vezethet.

Hátterében az elsődleges alvászavarokat [obstruktív alvási apnoe, alvásfüggő mozgászavarok, az elsődleges hyperszomniák (narkolepszia, idiopatiás hyperszomnia), circadian alvás-ébrenléti ritmus zavarai], az aluszékonysághoz vezető neurológiai/pszichiátriai kórképeket, számos belgyógyászati kórképet, gyógyszerhatást, valamint a krónikus alváselégtelenség egyéb formáit kell keresnünk.

Alvási apnoe

A horkolás formájában jelentkező OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE SZINDRÓMA (Obstructive Sleep Apnea Syndroma, OSAS) a köztudatban nem tartozik a kezelendő kórállapotok közé. Pedig súlyos egészségkárosító hatása van: a jellemző alvás közbeni repetitív apnoe (légzésszünet) és/vagy garatbeszűkülés következében az artériás vér O2 telítettségének csökkenése jön létre. A bekövetkező asphyxiás ébredési reakció révén kóros alvásfragmentáció, tartós fennállás esetén súlyos haemodinamikai, kardiovaszkuláris, kardiorespiratórikus és neurológiai következmények alakulnak ki.

Az alvási apnoe jellegzetes tünete a hangos és irregularis horkolás, motorosan nyugtalan alvás és napközbeni aluszékonyság, napközbeni szellemi és fizikai fáradtság, jellemző mentális deficit-tünetek (koncentrálóképesség csökkenése, feledékenység), ingerlékenység, durva mozgásokkal megszakított alvás, nycturia, éjszakai izzadás.
Bár az ébredések túlnyomó része nem tudatosodik a betegekben , elsősorban súlyos OSAS-ban szenvedőknél előfordulnak mellkasi diszkomfort érzéssel, fulladással, palpitatioval járó éjszakai ébredések, ill. nyomasztó, általában üldöztetéses vagy konkrétan fuldoklásos rémálmok.

Az alvási apnoe avagy az OSAS bizonyított rizikófaktora a következő betegségeknek és kórképeknek: hypertonia (különösen non-dipper hypertonia), szívritmuszavar, angina pectoris, fokozott trombóziskészség, myocardialis infarctus, stroke, inzulinrezisztencia, depresszió. A diagnózis felállítása és a terápia beállítása alváslaboratóriumi kivizsgálást követően alvásmedicinában jártas szakember feladata.

Alvászavart és fokozott napközbeni aluszékonyságot okoz a NYUGTALAN LÁB SZINDRÓMA (Restless Leg Syndrome, RLS). A betegség az alvásfüggő mozgászavarok csoportjába tartozó, gyakran fel nem ismert kórkép, a krónikus alváselégtelenség és napközbeni aluszékonyság második leggyakoribb oka. Az RLS cirkadián mintázatot mutató szenzoros és motoros rendellenesség, mely nyugalmi éber állapotban (gyakran elalváskor) rosszabbodik.
Jellemzője, hogy főleg az alsó végtagokban nyugalmi éber állapotban, leggyakrabban közvetlenül lefekvés után, a még éber vagy álmos beteg nyugtalanító, feszülő érzést (dysaesthesiát) tapasztal, melyet csak pedálozó, rugdaló mozgásokkal, felkeléssel, járkálással képes megszüntetni. Ennek következtében tartós alvás-, ébrenlétzavar alakul ki életvezetési képtelenséggel, mentális és affektív zavarokkal, autoagresszióval.

Az RLS-t primér (a betegek 30-40%-a), illetve másodlagos csoportra osztjuk. (Szekunder RLS alakulhat ki pl. dializált vesebetegekben, okozhatja vashiány, terhesség, diabeteshez, rheumatoid arthritishez társuló neuropathia, folsav vagy B12 hiányban, vérzéses anaemiaban. A gyógyszerek közül okozhatják triciklikus antidepresszánsok, SSRI szerek, lithium carbonat, metoclopramid, chlorpromazin, prochlorperazin, droperidol anesztézia.)
A diagnózis felállítása a jellegzetes klinikai kép ill. alváslaboratóriumi kivizsgálás alapján törénik. A terápia a tünetek súlyosságától függően nem gyógyszeres (alváshigiénés ismeretek, elektromos ingerlés illetve viselkedésterápia) vagy gyógyszeres. A farmakoterápia alapvetően négy gyógyszercsoporton alapszik: dopaminerg szerek, opiátok, benzodiazepinek és antiepileptikumok.

Az alvászavarok egyik különleges formáját képviseli a NARKOLEPSZIA, mely egy olyan genetikai hátterű betegség, amely alapja egy mind az alvást, mind az ébrenlétet érintő összetett szabályozási zavar.
A narkolepszia négy fő tünete: erős nappali alváskésztetés, aluszékonyság, nappali alvásattakok, cataplexia, hypnagog hallucináció és alvásparalízis.
Ha a narkolepsziások álmosak és nem tudnak lefeküdni, félálomban is képesek automatikusan tovább tevékenykedni. Autóvezetéskor figyelmetlenek, s előfordul, hogy ismeretlen helyeken találják magukat. Gyakori az állandó nyugtalanság, tanácstalanság, másodlagosan kifejlődő pszichopatológiai jelenségeként reménytelenség, félelmek, kisebbrendűség érzése, hangulatzavar, szociális izoláció.

A kivizsgálás és speciális terápia beállítása alváslaboratórium történik, alvásmedicinában jártas szakember feladata.